"A festők regulái
47. Mit kell az ifjúnak először megtanulnia
Tanulma meg az ifjú először a Perespektívát; ezután a dolgok arányait; majd jó mesterek keze után kell rajzolnia, hogy hozzászokjék a szép testrészekhez; később pedig természet után rajzoljon, így megszilárdítja a tanultak értelmét; egy ideig tanulmányozza a különböző mesterek kezétől származó műveket, majd szokjék hozzá a gyakorlati tevékenységhez, s fogjon művészi munkához.
49. és 70. Milyen regulát kell adni a festőinasoknak
Rajzoló, ha jó és hasznos stúdiumot kívánsz végezni, szokd meg, hogy rajzolásoddal csak lassacskán haladj előre, és fontold meg alaposan, milyen és mennyi fény tartozik a világosság első fokozatához, s az árnyékok között melyek mélyebbek a többinél, hogyan keverednek egymással és mekkorák. Állítsd párhuzamba egyiket a másikkal, ügyelj, hogy a vonalak merre irányulnak, hogy a vonalak melyik része fordul erre vagy arra az oldalra, hol látható jobban, illetve kevésbé, hol élesebb vagy tompább. Végül pedig vigyázz, hogy árnyékaid és fényeid vonalkák és peremek nélkül olvadjanak eggyé, miként a füst, s ha ezt már kezed is, értelmed is szorgalommal elsajátította, gyorsan kialakul a gyakorlat, előbb, mintsem magad is észrevennéd.
56. Mihez kell a festő szellemének hasonlóvá válnia
A festő szelleme váljék hasonlóvá a tükörhöz, amely folyamatosan változik az előtte lévő dolgok színe szerint, s annyi képmással telik meg, ahány tárgy áll vele szemben. Beláthatod tehát, hogy nem lehetsz jó festő, ha nem vagy egyetemes mester, ha nem tudod művészeteddel utánozni a Természet létrehozta összes formák minőségét; és nem hozhatod őket létre, ha nem szellemedben látod s nem onnan rajzolod le őket - láss hát hozzá, s a szabadban jártodban-keltedben vizsgálódva fordulj a különféle jelenségek felé, jegyezd fel állandóan magadnak, majd azt a dolgot, válogasd egy kötegbe a kiválogatottakat s ne csak a jókat, hanem a kevésbé sikerülteket is. Ne tedd azt, amit sok festő, kiket ha fantáziájuk cserbenhagy, sutba dobják munkájukat, és testmozgató sétára indulnak. Akkora szellemi fáradtságot visznek magukkal, hogy még ha akarnák sem tudnák megfigyelni a változatos jelenségeket.
57. A festő ítéletéről
Szerencsétlen az a mester, akinél az ítélet megelőzi a művet. Az a festő neveli magát tökéletességre a művészetben, kinél a mű felett úr az ítélet.
63. A tanulmány módjairól
A festő először a kezét gyakorolja jó mesterek kezétől származó rajzok másolásával, s ha ezt már elsajátította tanítója irányítása mellett, rajzoljon jó, formás tárgyakat ama regulák szerint, melyeket a plasztikus formák rajzolásáról el fogunk mondani.
64. A históriák és figurák vázlatszerű rajzolásáról
A históriát vázold fel gyorsan, s a testrészeket ne taglald túlságosan; elégedj meg a tagok helyzetével, utána, ha kedved tartja, kényelmesen befejezheted. ( Megjegyzés: A krokinál ma is ezt az elvet alkalmazzuk.)
65. A festészet művelőjéről és magatartásáról
Intelek, festő: ha saját ítéleted vagy mások szavai nyomán bármi hibát fedezel fel művedben, javítsd ki, nehogy amikor nyilvánosság elé viszed, ezzel a hibával matériád tehetségtelenségét is kiállítsd.
80. Azoknak a tévedéséről, akik a gyakorlatot tudomány nélkül űzik
Akik beleszeretnek a gyakorlatba tudomány nélkül, olyanok, mint a hajósok ha kormány vagy iránytű nélkül szállnak hajóra. Sohasem lehetnek biztosak abban, hogy hová vezetődnek.
A gyakorlatnak mindig jó elméletre kell épülnie; a perspektíva ennek vezetője s nyitott kapuja, nélküle semmit sem lehet jól megcsinálni a festészetben.
85. Milyen magasan kell állnia a fénynek a természet utáni rajzolásnál
A természet utáni rajzoláshoz északi világítás kell, mert az nem változik; ha pedig délinél fogsz hozzá, az ablakot vond be vászonnal, így ha a nap egész idő alatt süt is, a világítás nem változik. A fény olyan magasságban legyen elhelyezve, hogy minden test olyan hosszú árnyékot vessen a földre, amilyen magas.
88. Az aktok rajzolásáról
Ha mezítelen testeket rajzolsz, úgy csináld, hogy folytonosan az egészet rajzold, s aztán fejezd be azt a testrészt, amelyik a legjobban tetszik és ezt a többi részlettel együtt gyakorold - különben majd a részleteket mindig rosszul fogod viszonyítani egymáshoz.
89. Elképzelt vagy valóságos domború tárgy megrajzolásáról
Aki domború testet rajzol, úgy helyezkedjék el, hogy a lerajzolandó alak szeme a rajzolóéval egy magasságban legyen, méghozzá olyan fejnél csinálja így az ember, amit természet után próbál megrajzolni. Azoknak a személyeknek a szeme ugyanis, akikkel az utcán találkozol, általában olyan magasságban van, mint a tied; ha sokkal magasabbról vagy mélyebbről csinálod, rajzod nem sikerülne hasonlóra.
91. Hogyan kell tájakat rajzolni
A tájakat olyan módon kell megrajzolni, hogy a fák félig megvilágítottak, félig árnyékosak legyenek, de még jobb akkor csinálni, mikor felhők takarják el a napot; ilyenkor a fákat az ég egyetemes (szórt) fénye világosítja, és a föld egyetemes ( kevert) árnyékossága sötétíti, s ezek a fák annál sötétebbek részleteikben, minél közelebb esnek e részletek a fa közepéhez és a talajhoz.
93. Milyen háttér előtt célszerű az arcot megrajzolni, hogy a fények és árnyékok bája érvényesüljön
Fények és árnyékok nagyszerű gráciája jelenik meg azoknak az arcán, akik házuk sötét kapujában üldögélnek; és a szemlélő szeme azt látja, hogy az arcok árnyékos oldalát a lakás árnyéka homályosítja be, míg az arcok megvilágított részéhez a levegőragyogása által előidézett világosság társul; a fények és árnyékok e fokozódásával az arcok nagyon plasztikusak lesznek, amihez a megvilágított részeken szinte észrevehetetlen árnyékok, az árnyékos oldalon pedig alig észrevehető fények járulnak. Az árnyékok és fények ilyen ábrázolásától és fokozódásától nagyon megszépülnek az arcok.
97. Hogyan kell a beállított modellt jól lerajzolni
Ha jól meg akarod szokni, hogy az alakok biztosan és helyesen álljanak, állíts fel egy kvadrátot, vagyis rámát a szemed és a rajzolandó akt között, fonalak legyenek kifeszítve benne négyzetesen, és készíts ugyan ilyen négyzethálózatot halványan a papírra, amire az aktot rajzolni akarod. azután helyezz a fonalháló valamelyik pontjára viaszcsomócskát, ezt célgömbnek használhatod, és ha az aktra nézel, mindig a nyakgödörre célozz vele, ha meg hátat fordít neked, a nyakcsigolyára. Ez a háló a test minden egyes részéről tájékoztatást ad, pontosan meghatározza minden helyzetben és mozdulatban, hogy mi található a nyakgödör alatt, mi esik a vállmagaslat vagy a mellbimbók, a csípőtövisek és egyéb testrészek alá; a határvonalak pedig azt mutatják, hogy mennyivel magasabban helyezkedik el egyik váll a másiknál,ha az akt fél lábra nehezedik; ugyanez vonatkozik a csípőtövisekre, a térdekre és a lábfejekre.
De mindig függőleges vonalba állítsd be a hálót, nézd meg hová kerül a valóságban az akt mindegyik része a hálón, oda essenek a rajzolt akton is a rajzolt hálózatban. A rajzolt négyzetek olyan arányban lehetnek kisebbek, mint a fonalhálón, amennyivel figurádat kisebbre akarod venni a látványbelinél. A megfestendő figuránál pedig állandóan tartsd szem előtt a tagok elhelyezkedési irányára vonatkozó regulát úgy, amint a háló megmutatta.
A fonalháló legyen három és fél rőf magas, három rőf széles, hét karhossznyira legyen tőled és egyre az akttól.
105. Arról a tévedésről, amelyet a saját tagjaink szerint való ítélet okoz
Az esetlen kezű festő képén is esetlen kezeket ábrázol, s ugyanez történik minden egyes testrésze esetében, hacsak hosszú stúdiummal nem védi magát ettől. Jól ügyelj hát, festő, arra a testrészre, amit magadon a legkirívóbban Rútnak tartasz, és stúdiumaid alapján javítsd ki; mert ha vadállatias volnál, figuráid is ilyenek és szellemtelenek lennének, ugyanis minden benned található szép vagy siralmasan rút jelentkezik alakjaid megfelelő részleteiben.
106. Mennyire kell ismernie a festőnek az ember belső formáit
Az a festő, aki ismeri az ínszalagok, izmok és izomrostok természetét, jól tudja, hogy valamely végtag mozgásánál melyik ín és melyik izom működik. Melyik izom összehúzódására rövidül meg az inak távolsága; melyek azok a szalagok, mik a legfinomabb izomhártyává alakulva az említett izmokat körülveszik és beburkolják. és így a figurák különböző mozgásaival változatos és sokoldalú értelmezője lesz a különféle izmoknak, nem fogja azt csinálni, mint sokan, akik a legkülönbözőbb mozdulatoknál is folyton ugyanazokat az izmokat mutatják a karon, a háton, a törzsön és a lábon; amit nem számíthatunk a csekély hibák közé!
109. Regulák, hogy a festő ne tévedjen a figura kiválasztásánál
A festőnek a figurát olyan természetes test szerint kell kiválasztania, amelynek arányai általánosan dicséretesnek számítanak, ezenfelül saját magán is méréseket kell végeznie és utánanéznie, hogy miben tér el többé vagy kevésbé az említett szépnek tartott figurától; ha pedig ezt felismerte, teljes tudásával arra kell törekednie, hogy az általa ábrázolt figuráknál ne essék ugyanabba a fogyatékosságba, amely a festő személyén is megtalálható. És tudd meg, hogy a legvégsőkig kell küzdened e hiba ellen, mert olyan fogyatékosság ez, amely az ítélőképességgel együtt született, mivel maga a lélek, tested mestere, ő a te igazi ítéleted; és szívesen gyönyörködik olyan művekben, amelyek hasonlítanak ahhoz, amit a saját teste felépítésével kialakított. Ebből következik, hogy nincs olyan esetlen alakú nő, aki ne találna szeretőre - hacsak nem szörnyszülött.
Intelek tehát: ismert meg a saját személyed hiányosságait, és ügyelj, hogy az általad komponált figuráknál ne forduljanak elő.
120. Miféle festészet mutatja a dolgokat plasztikusabbnak
Az irányított fénnyel megvilágított alakok plasztikusabbnak látszanak, mint az egyetemes (szórt) fényben lévők, mert az irányított fény reflexfényeket okoz, amelyek erősen kiemelik a figurákat a háttérből; ezek a reflexek egy másik alak fényétől erednek, amely visszaverődik az előtte lévőnek az árnyékára és részben megvilágítja. Viszont ha az alak nagy, sötét teremben áll irányított fény előtt, akkor nem esnek rá reflexek, és csak a megvilágított része látszik.
Ez csupán az éjszakai világítás imitálásánál használatos, csekély irányított fény mellett.
124. Mi a nehezebb: az árnyékok és a fény, vagy a jó rajz
Sokkal nehezebb, ami határok közé van szorítva, mint ami szabad. Az árnyékok határai bizonyos fokozatok szerint változnak, s aki nem ismeri őket, nem is tud plasztikus művet létrehozni; pedig a plaszticitás a legfontosabb, ez a festészet lelke.
A rajz szabad; vagyis végtelen sok arcot látunk, s ezek mind különbözőek, az egyiknek hosszú az orra, a másiknak rövid. Tehát a festő szabadon választhat; s ahol szabadság van, ott nincs regula.
128. Festészeti regulák
Az a tárgy, helyesebben annak a tárgynak az alakja a legélesebb és leghatározottabb, amely a szemünkhöz a legközelebb van. Ha pedig, festő, a bevált gyakorlat jegyében a közelről látott fejet határozott ecsetvonásokkal és éles, kemény vonalakkal fested, tudd meg, hogy tévedsz, mert akármilyen távolságban állítod elő figurádat, az mindig oly mértékben befejezett, amilyen messze van, vagyis nagy távolságban a körvonalak felismerhetetlenné válnak; de azért ne hibázz, hogyha nem is látható más, mint ködös körvonalak, s nem élesen kivágott, kemény határok és profilok. Ebből következik, hogy azt a művet, amelyhez a szemlélő szeme közel férhet, minden egyes részében meg kell munkálni a legnagyobb szorgalommal a távolsági fokozatok szerint. Ezenfelül az előtérben lévő formák világos és határozott körvonallal váljanak el a háttértől, a távolabbi formák is befejezettek legyenek, de ködösebb rajzúak, vagyis a háttérbe jobban beleveszők, akarom mondani kevésbé felismerhetőek; a még távolabbinál is be kell tartani, amit fentebb mondok, azaz még elveszőbbek legyenek a körvonalak, aztán a testrészek, és végül minden, alakjában és színében egyaránt.
241. A színek perspektívája
Az elülső színek legyenek egyszerűek, csökkenésük lépcsőzete legyen összhangban távolságuk fokozataival, vagyis minél közelebb kerül hozzánk a tárgyak nagysága, annál erősebben részesül a nézőpont természetéből, és minél közelebb kerülnek a színek a horizonthoz, annál erősebben részesülnek a horizont színéből.
242. A színekről
Az árnyékos testek megvilágított és árnyékos része közötti szín ne legyen olyan szép, mint a teljesen megvilágított; tehát a legszebb színek a legerősebb fényben legyenek.
246. A festett dolgok alakzatainak hátteréről
A festett dolgok alakzatait körülvevő képmező sötétebb legyen az alakzatok megvilágított részénél, de világosabb az árnyékos oldaluknál.
252. Az alakok hátteréről
Az alakok hátteréről: világos a sötét háttér előtt, sötét a világos előtt. A fehér a fekete mellett, illetve a fekete a fehér mellett hatalmasabban jelenik meg, és így az ellentétek mindig fokozzák egymást.
261. Hogyan alkalmazza a festő a színperspektívát a gyakorlatban
Hogyan változik, tűnik vagy csökken a színek lényege: ha alkalmazni akarod ezt a perspektívát, válassz ki a nyílt mezőn egymástól száz-száz rőfnyire lévő tárgyakat: fákat, házakat, embereket, kerteket; és a legelső fához végy elő egy üveglapot és jól irányozd be a szemeddel együtt és rajzold az üvegre a fát az igazi formája fölé, azután húzd oldalra az üveglapot, hogy a valóságos fa a rajzolt mellett legyen, és fesd ki a rajzodat; színben és formában annyira egyezzék a kettő, hogy ha fél szemmel nézed, mindkettő festettnek tűnjék, s az üvegen lévő éppoly távolinak, mint a másik.
Ugyanezt a műveletet végezd el fáról fára, a száz-száz rőfönként következő második és harmadik fánál is, és segédeid és mestereid lesznek ezek a képek alkotás közben mindenkor, ha felhasználod őket, a művet jól hátrafutóvá teszik. De olyan szabályt találtam, hogy a második négyötöddel kisebb, mint az első, ha húsz lábnyira van tőle.
262. A levegőperspektíváról
Van másik perspektíva is, a levegőé; mert a levegő különbségeiből fel lehet ismerni, melyik épület milyen messze van, még ha alapjuknál egyenes vonal határolja is őket; például ha sok-sok épületet látok a város falán túl, s látszólag mind egy ugyanazon magasságra nyúlnak fel a falak fölé; de te azt szeretnéd ábrázolni a festményen, hogy az egyik távolabb van a másiknál, kissé párás levegőt kell akkor festened, hiszen tudod, hogy az ilyen levegőben a legtávolabbi dolgok, például a hegyek, a szem és a köztük lévő nagy légtömeg miatt szinte kéknek tűnnek, mint a levegő, amikor a nap felkel. A fal feletti legelső épületet tehát tulajdon színére fesd, a következőt halványabb körvonallal, kékesebbre, ami kétszer olyan távol van, kétszer kékesebbre fesd, s ha ezt a szabályt betartod, tisztán fel lehet ismerni, hogy a fal felett egyforma magasságba emelkedő épületek közül melyik van távolabb, és melyik nagyobb, melyik kisebb.
318. A figurák egyensúlyáról
Ha a figura a fél lábára nehezedik, a válla ezen az oldalon mindig alacsonyabban áll, mint a másikon, a nyakgödör pedig az álló láb közepe felett helyezkedik el, és ez így játszódik le, bárhonnan nézzük is a figurát, ha nem tárja ki túlságosan a karját, vagy nem hord terhet a kezében, illetve a vállán, s alá nem támasztó lábát nem húzza túlságosan előre, vagy hátra.
319. A végtagok gráciájáról
A végtagos s a test gráciával illeszkedjenek össze abba a hatásba, amelyet a figura cselekvésével ki akarsz fejezni, és ha könnyed figurát szeretnél festeni, akkor finom és vékony végtagokat fess, s az izmok csak kevéssé mutatkozzanak; azt a keveset pedig, ami célod elérését segíti, puhán, lágyan fesd, azaz ne élesen kirajzolódónak; és ne legyen rajta fekete árnyék; a végtagokat, különösen a karokat kötetlenül mozgasd, vagyis úgy , hogy egyetlen tag se kerüljön mereven egy irányba a hozzá kapcsolódóval; s ha a csípőtövisek, az emberi alak e sarkpontjai, úgy helyezkednek el, hogy a jobb oldali magasabban van, mint a bal oldali, mert a test erre nehezedik, akkor a fölötte lévő vállizület pontosan egy merőlegesbe esik a medencetövissel, s a jobb oldali váll mélyebben legyen, mint a bal oldali; a nyakgödör az álló láb bokája felett középen helyezkedik el; a nem támasztó láb térde hajoljon közel a másikhoz s legyen mélyebben nála.
A fejnek és a karoknak számtalan mozdulata van, ezért meg sem kísérlem, hogy akármilyen regulát is adjak erre, csak azt mondom, könnyed és bájos legyen a mozgásuk, s változatosan csavarodva-fordulva kapcsolódjanak a mozdulatokat irányító izületekhez rendeltetésük szerint, nehogy fadaraboknak hassanak.
327. A figurák mozdulatairól
Azt mondom: a festőnek meg kell jegyeznie az emberek összes lelkiállapotából fakadó testtartását és mozdulatait, jegyezze fel őket, vagy vésse jól emlékezetébe és nem várjon, hogy síró alaknak majd olyasvalakit állít oda, akinek semmi oka a zokogásra, s ezt aztán megrajzolja; mert az efféle beállítás nem igazi okból született és nem lehet sem igazi, sem természetes; az a helyes, ha az ember előzőleg a természetes helyzetet már megfigyelte, akkor aztán a modellt is beállíthatja ebbe a helyzetbe, hogy valamilyen, az elképzeléséhez szükséges részletet jól megnézzen, s aztán így megrajzolja.
334. Ne rajzoljuk meg a figurák összes izmát
Ne akard a figuráidon az összes izmokat láthatóvá tenni, mert ha ezek ott is vannak a helyükön, mégsem nagyon szembetűnőek, hacsak a végtagok, amelyeken elhelyezkednek, nem végeznek nagy erőkifejtést, megerőltető munkát; a tétlen végtagokon ne domborodjanak ki az izmok, és ha másképp próbálkoznál, úgy tűnik majd, dióval teli zsákot ábrázoltál, nem emberi alakot.
337. A mezítelen figurákon egyáltalán nem kell az izmokat eltúlozni
A mezítelen figurákon nem kell mind az összes izmot hangsúlyozni, mert ez nehézkesen és kellemetlenül hat.
Ismerned kell az ember összes izmait; azokon a részeken, amelyeket kevésbé erőltet, éppen csak jelezd őket. Az erősebben megfeszített testrészen mutatkoznak meg legjobban az izmok. Azon az oldalon, amerre a végtag működésekor fordul, izmai vaskosabbnak látszanak. Az izom tevékenysége közben gyakran előtűnnek olyan részecskéi, amelyek előzőleg, e működés nélkül nem voltak láthatóak.
340. Miért kell a festőnek értenie az anatómiához
A festő számára igen fontos, hogy jól tudja tagolni azokat a mozdulatokat és taglejtéseket, amelyeket mezítelen testekkel ki lehet fejezni; ismernie kell az idegek, a csontok, izmok, izomrostok anatómiáját, hogy meg tudja állapítani a különböző mozgásoknál és erőkifejtéseknél melyik izom vagy ínszalag idézi elő a mozdulatot; csak ezeket tegye láthatókká, s csak ezek vastagodjanak meg, a többi ne. Pedig így csinálják sokan, hogy nagy művészeknek tűnjenek: fából faragott és bájtalan alakokat festenek, inkább diózsáknak vélnéd, nem ember külsejének, vagy még inkább retekcsomónak, de nem izmoktól duzzadó mezítelen embernek.
357. A figurák mozgásáról
Ne állítsd soha a fejet egyenesen a vállak fölé, hanem fordítsd átlósan jobbra vagy balra, s közben a tekintet forduljon felfelé vagy lefelé, illetve egyenesen előre; ettől a mozdulatok éberek és élénkek lesznek, nem pedig álmosak, és ne csináld a figura felsőtestét és a lábát teljesen elöl- vagy hátulnézetben, úgy , hogy a felső és alsó fél mereven, egyenesen kapcsolódjék egymáshoz, de ha mégis ezt szeretnéd alkalmazni, alkalmazd öregeknél; és ne ismételd meg a karok vagy a lábak mozgását egy figurán belül, de a körülötte állóknál és szomszédosoknál se, hacsak kivételes eset szükségszerűen nem kényszerít erre.
A festészet ezen előírásaiban a mozgások természete megköveteli, hogy meggyőzőek legyenek; ezt kívánjuk a szónokoktól is, náluk szinte parancsolat, hogy ne ismétlődjenek a szavak, hacsak a felkiáltásoknál nem; a festészetben viszont még ilyesmi sem fordulhat elő, ugyanis a felkiáltások egymást követő időpontokban mennek végbe, de a mozdulatok ismétlődését egyidejűleg látjuk.
403. A figurához szükséges négy fődologról
A testtartás a figurális festészet első és legnemesebb része, mert hiába van jól megfestve a figura, ha szerencsétlenül választottad meg a testtartást; sőt még a legszebb és legelevenebb alak is értéktelenné válik, ha a mozgása nem illik ahhoz, amit csinálnia kell, semmi kétség, többet kell elmélkedni a megfestett figura testtartásán, mint azon, hogy jó legyen önmagában véve, mert a figura ilyen helyes voltát az élő minta utánzásával is el lehet érni; a figura mozgása azonban csak a teremtő szellem nagy érzékenységéből születhet, a második rangos rész a plasztikus hatás; a harmadik a jó rajz; a negyedik pedig a jó kolorit.( színhatás)
407. A festő ítélete saját képéről
Tudjuk, hogy könnyebb felismernünk a hibákat a mások munkájában, mint a magunkéban, észreveszed a mások apró hibáit, de magadban a nagyokat sem látod meg, és hogy megmenekülj az efféle tévedéstől, először is hatolj be mélyen a perspektíva tudományába; ismerd meg tökéletesen az ember és az állatok arányait; légy ezenkívül jó építész, azaz mindenben jártas, ami az épületek formájához tartozik és más dolgokban is, ami csak a földön van; ezeknek végtelenül sokféle formája van, s mennél több ismerettel rendelkezel, annál jobban dicsérik majd munkáidat, amiben pedig nincs gyakorlatod, ne restelld természet után megrajzolni,
Azt ajánlom, hogy festés közben legyen a kezed ügyében egy sima tükör, s abban gyakran vedd szemügyre művedet: fordítva látod majd és olyannak, mintha másik mester kezétől származna, így könnyebben megítélheted hibáidat.
Az is jó, ha abba-abbahagyod a munkát, pihensz egy keveset és úgy veszed újra elő, mert amikor ismét munkához látsz, tisztább lesz az ítéleted, de ha el sem mozdulsz a munkád mellől, súlyos tévedésekbe esel.
Jól cselekszenek, akik hátrább mennek a képtől, mert így kisebbnek látják és át tudják fogni egyetlen tekintettel, s jobban felismerik a téves és aránytalan dolgokat és a színeket, mint közelről.
412. Mi a festő legfőbb szándéka?
A festő elsősorban azt akarja, hogy a sík felületen a test plasztikusnak mutatkozzék, és mintegy kiemelkedjék belőle; s aki e művészetben kiválóbb másoknál, az rászolgál a legnagyobb elismerésre, s az ilyen irányú kutatás, tudományunknak ez a koronája, a fényből és árnyékból születik, jobban mondva sötétségből és világosságból. Tehát aki megkerüli az árnyékot, eljátssza a művészethez vonzódó nemes szellemek elismerését, és csak a balga népségnél talál dicsőséget, amely a festményben semmit sem keres, csupán a színek szépségét, és nem tud semmit arról, hogy milyen szép és csodálatos a sík dolgok plasztikus ábrázolása.
414. Milyen fényt kapjanak a figurák?
A fényt úgy használd, mint ahogyan a természetnek azon a pontján világít, ahová az alakot képzeletben állítod, ha napsütésre gondolsz, mély árnyékokat fess és nagy fényfoltokat, élesen határolt árnyékokat vessenek a földre a tárgyak;
Ha a figurát borús időben ábrázolod, alig legyen különbség a fény és az árnyék között és a lábaknál semmi árnyék; És ha házban van a figura, nagy különbség legyen a fény és az árnyék között, s árnyék a földön; és ha befüggönyözött ablakon esik be a fény a fehér szobába, csekély különbség legyen árnyék és fény között.
És ha tűz világítja meg, vöröslők legyenek a fények és hatalmasak, az árnyék pedig sötét, a falra és a földre vetülő árnyékoknak éles határa legyen; és minél távolabb vannak az árnyak a tárgytól, annál szélesebbek és nagyobbak; ha pedig a figurát részint a tűz, részint a levegő világítja meg, akkor a természetes fény legyen erősebb, a tűz fénye pedig majdnem piros, olyan, mint a tűz.
Mindenekfölött: figuráidra erős fény essék a magasból, azaz ilyen fény essék az élő alakra, amelyet ábrázolsz, mert azok az emberek, akiket az utcán látsz, mindnyájan felülről kapják a fényt, s tudnod kell, hogy valaki mégoly jó ismerősöd is, csak nagy fáradtsággal fogod felismerni, ha alulról jövő fény világítja meg.
543. A ruhák redőiről
Akármit csinálnak is a figurák, a ruhák mindig mutassák meg vetődésük vonalai által az emberi alak mozdulatát, hogy a szemlélő számára se kétséges, se bizonytalan ne maradjon a valódi testtartás; a ráncok árnyéka ne vágja el a tagokat, vagyis ne tűnjék úgy, mintha a ránc mélyebbre hatolna a felöltöztetett testrész felszínénél; és ha olyan figurát ábrázolsz, akiken több ruha van, vigyázz, nehogy úgy tűnjék, mintha a legfelső ruhadarab alatt a figurának csak a csontja volna; hanem ott legyen az izomköteg is a testet burkoló szövetekkel együtt a maguk valóságában fokról fokra. A testrészeket burkoló ruhák redői vék
925. Regula a levelek színének utánzására
Ha valaki nem akarja mindenestül saját ítéletére bízni magát a levelek valódi színének utánzásában, tépjen egy levelet arról a fáról, amit festeni akar és aszerint csinálja meg a keverékét; és amikor ezt a keveréket már meg sem lehet különböztetni a levél színétől, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez a szín tökéletes imitációja a levélnek; és így járhatsz el minden olyan növénynél, amit ábrázolni akarsz.
932.-933. A felhőkről
Hézagokkal fesd a felhők földre vetett árnyékát és ezeket a hézagokat ragyogóbb, vagy halványabb napsugarak érjék, aszerint, hogy mennyire áttetszőek a felhők.
A felhők annál pirosabbak, minél közelebb vannak a horizonthoz, és annál halványabb rajtuk a pír, minél távolabb esnek tőle.
Ha felhők úsznak a nap és a táj közé, az erdők zöldjének az árnyékában kevés a sötétség, és közte meg a fények között alig van különbség sötétségben, vagy világosságban; mert égboltjuk hatalmas fénye világítja meg őket, és az árnyékokat visszakergeti a fáknak a közepe meg a föld felé forduló részei felé."
(forrás: http://www.keresztelypiroska.eoldal.hu/cikkek/leonardo-da-vinci-_-a-festeszetrol/festeszetrol.html)
